Az 1969-ben született, nős és nyolc gyermekes családapa, Vincent Reynouard kémikus mérnök végzettségű, a Caen-i ISMRA (Institut des sciences de la matiere et du rayonnement atomique) egykori hallgatója. Szívesen mutatja be magát tradicionalista katolikusként, és nem titkolja ultrakonzervatív politikai nézeteit, különösen pedig a második világháború klasszikus verzióját vitatja nyilvánosan, dvd-k és könyvek formájában. Az önmagukat « revizionistának » tituláló és « negacionistának » minősített kutatók közé tartozik, akik nem hiszik el, hogy a német koncentrációs táborokban léteztek (emberirtó) gázkamrák.

2005-ben Reynouard megírt, majd különböző szervezeteknek, múzeumoknak és polgármesteri hivataloknak elküldött egy 16 oldalas dolgozatot « Holokauszt ? Amit eltitkolnak önök előtt » címmel, amelyben állást foglal a hivatalos történettudomány ellen. A francia igazságszolgáltatás azonnal lecsapott rá. Első fokon 2007-ben a Saverne-i Szabálysértési Bíróság egy év letöltendő börtönre, 10 ezer eurós pénzbüntetésre és 3000 eurós kártérítésre ítélte, ez utóbbit a LICRA (közismert franciaországi cionista szervezet - a ford. megj.) javára. Másodfokon a Colmari Törvényszék 2008 júniusában helybenhagyta a börtönbüntetést, és összesen 60 ezer euró (20 ezer eurós bírság + kötelező publikációs és egyéb költségek) megfizetésére kötelezte. Példátlan eset.

Mivel Reynouard Belgiumban tartózkodik, Franciaország európai elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, hogy a Colmari Törvényszék által elrendelt egy éves börtönbüntetés letöltésére kényszerítse. Ez év július 9-én a belga rendőrség elfogta és kiadatási őrizetbe helyezte. "Amikor csak bebörtönzéssel tudnak megszabadulni egy ellenvélemény hangoztatójától, akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek az érveik", mondja Reynouard. Konklúzió : egy 41 éves férfit és nyolc gyermekes családapát jelenleg börtönben tartanak a történelmi kutatásai miatt, a Gayssot-törvény következtében.

Ez a törvény, amelyet a Francia Köztársaság Hivatalos Közlönye 1990. július 14-én tett közzé, a 24. cikkelyének b) pontjában megtiltja "egy vagy több emberiségellenes bűn kétségbe vonását, ahogyan azokat az 1945. augusztus 8-i Londoni megállapodáshoz csatolt Nemzetközi Katonai Bíróság statútumának 6. cikkelye meghatározza".

Amint arra a Sarkozy, Israel et les juifs (Sarkozy, Izrael és a zsidók, Oser dire, 2009) című könyvemben emlékeztettem, ezt a szabadsággyilkos törvényt élesen bírálta számos személyiség, köztük Simone Veil akadémikus, Hélene Carrere d’Encausse, a Francia Akadémia örökös titkára, Jean Foyer, Jacques Toubon és Alain Peyrefitte miniszterek, Henri Amouroux, Pierre Vidal-Naquet, Annie Kriegel, Francois Furet, Alain Besancon, Jacques Willequet és Francois Bédarida történészek (Willequet kivételével mindannyian zsidók - a ford. megj.), Chantal Delsol, a Hannah Arendt Kutatási Intézet alapítója, Maurice Allais Nobel-díjas közgazdász, Michel Tournier, Pouis Pauwels, Michel Houellebecq, Philippe Muray, Jean Daniel, Vladimir Volkoff, Michel Rachline és Alain Robe-Grillet írók, Philippe Bilger, Alain Marsaud és Raoul Béteillle bírók, Olivier Duhamel, Anne-Marie Le Pourhiet, Emmanuelle Duverger, André Decoq és Guy Carcassonne jogtudósok, Jacques Verges és John Bastardi Daumont ügyvédek, Paul Ricoeur filozófus, Bruno Gaccio humorista, valamint a szólásszabadság olyan védelmezői, mint a Reporters sans frontieres (Újságírók határok nélkül) alapítója, Robert Ménard (aki ezt a törvényt « gondolatrendőrségként » leplezi le) és Gabriel Cohn-Bendit, Dominique Jamet, Delfeil de Ton, Alain Rollat, Albert du Roy, Philippe Tesson, Jacques Julliard és Ivan Rioufol újságírók vagy a Ligue des droits de l’homme (Emberi Jogok Ligája) volt elnöke, Madeleine Rebérioux. Külföldön Noam Chomsky amerikai nyelvész az abszolút ellenfelének nyilvánította magát. Jean Bricmont belga fizikus és értelmiségi szerint "a Gayssot-törvény több évszázados jogi visszalépést" jelent, Hugo Chávez venezuelai és Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökök pedig a maguk részéről szigorúan elítélték ezt a megtorló eszközt.

Immáron ránk hárul tehát, hogy ne csak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is megvédjük a szólásszabadságot. Miért nem hallunk senkit, aki nyilvánosan leleplezné a Vincent Renouard-nak szánt sorsot ? Mit tesz a Reporters sans frontieres, az Amnesty International és a Human Rights Watch ? Egyetlen francia és külföldi médium sem tájékoztatta a közvéleményt erről az ügyről. Ez a csönd abnormális.

Személy szerint én úgy döntöttem, hogy történészként és állampolgárként reagálok, és e nyilatkozat útján tudatom felháborodásomat, hogy Franciaországban börtönbe vetnek valakit a véleménye miatt, bármennyire szokatlan, megdöbbentő és vitatott is legyen az. Egy ilyen eljárás nem méltó Franciaországhoz és értelmiségi tradíciójához. A törvénynek nem szabad beavatkoznia a történelmi igazság meghatározásába : egy szabad államban ez a történészek dolga. A Gayssot-törvény, amely korlátozza a kutatók szabadságát, ellentétes a demokratikus állam fogalmával ; ez egy gonosz, kegyetlen és aljas törvény. Következésképpen kérem az azonnali eltörlését.

Remélem, hogy rövidesen mások is csatlakozni fognak hozzám tízével, százával, ezrével, mert nem maradhatnak közömbösek ezzel a botránnyal szemben, amely súlyosan árt Franciaország hírnevének és megcsúfolja a Köztársaság szellemét.

Azok, akik velem együtt hajlandók aláírni ezt a nyilatkozatot, az alábbi címen tehetik meg : [email protected]. Nem Vincent Reynouard vallási, politikai vagy történelmi nézeteinek a támogatásáról van szó, hanem azon jogának a védelméről, hogy szabadon kifejthesse ezeket. A megvitatásukhoz és a kétségbe vonásukhoz demokratikus, nyílt, őszinte és fair vitára van szükség.

Az aláírásokat szeptember végén fogjuk összesíteni, addig is köszönöm, hogy minél szélesebb körben terjesztik ezt a szöveget.